Adriai emlékek 1.

mediterrán erdő

hűs

by night

Visszatérés közkívánatra!

Visszatérek. Ez az én igazi otthonom. Aki észre se vette, hogy jobbára már csak a menekülésemet leplezendő futottak itt az előre betöltött konzervek, annak röviden vázolom a történteket. Annak, aki észrevette, ám nem tudta okát, és még kíváncsi is, íme fellebbentem a függönyt. Aztán még majd lamentálhatunk blog-függőségről, miért kell vagy nem kell komolyan venni az itt történő dolgokat, vagy arról, hogy a virtuális világ egy az egyben leképezi a valóságosat... De most vissza a történethez.

Egy blogger és a sleppje üldözött el innen, igyekezett a nickemet is lejáratni. Mert ostoba módon hagytam. Az egóm, már megint az egóm, elhitette velem, hogy bátran belebonyolódhatok, lehetek toleráns, mert majd én kézben tartom a dolgokat...
Pedig egy a súlyosabb személyiségzavarok és elmebajok határán álló beteg rohamait nem lehet kézben tartani. Szakembereknek is bele szokott törni a bicsakjuk. Ha személyesen ismer, és valamiért kipécéz magának, akkor dilemma elé kerül az ember, fusson vagy üssön. De lehet-e egy beteg embert ütlegelni? S ha megteszem, hová süllyedek le? Nem könnyű ilyenkor magával sem szembenéznie az embernek. No és ha ütlegelem, csak jobban felszítom az ő és a követői haragját. És tudok-e ügyesebben taktikázni, mint egy az enyémnél nagyobb műveltséggel és IQ-val bíró, ám kisiklott pszichéjű és mentalitású ember? Nehéz kérdések ezek. És már megint csak ugyanaz a kemény dió, hogy a fenébe, de nincs bennem alázat, nem tudok átlépni rajta, neki kell feszülnöm. Ilyenkor mindig pórul járok.

A szomorú igazán az, hogy e klinikai kórgyűjteménynek vannak követői! Feltétlen hívei (persze Hitlernek, Rákosinak és társainak is volt, van és lesz, s ahogy ez nagyban megy, éppúgy kicsiben is). Itt éppen olyanok, akiket elbűvöl magas intelligenciájával, műveltségével. Akik hasonlóan görcsösen kapaszkodnak a rációba, mert félnek, ha elengedik, hasra esnek. Önállótlanságukban felnéznek a látszólag magabiztos, valójában azonban határokat vesztett "vezérre". És nem is veszik észre, hogy személyfüggőségük, elvakultságuk, gyáva hűségük, és az ebből fakadó aljasságuk mennyire távol esik az egyetlen igazságként hirdetett rációtól.

Szóval hogy végül menekülőre fogtam, gondoltam elköltözöm. Lassan, fokozatosan, mintegy álcázva magamat. S mindjárt két blogba, hogy például a spirituális-lelkizős írások és a kulturális, vagy politikai posztok olvasók ne zavarják egymást, azaz engem se. Csakhogy! Leghűségesebb olvasóm kifejtette, hogy ez hülyeség volt. A Marvin Galaxisának sokszínűségét néhány ember miatt szabdalom fel foszlányokra? Igaza van.
Aztán pedig olvasóim egy része maradt - hiába szóltam, figyelmeztettem csellel, lopva, hogy ennek az oldalnak mindjárt vége -, nem volt hajlandó átmenni a többi blogomra, volt aki meg is sértődött, hogy mit terelgetem máshová, amikor neki itt a jó, és különben is, majd ő eldönti hogy megy vagy marad. De sőt, ezen információk birtokában volt egy új blogger, aki csak azért is ide regisztrált... :)
Akadt olyan, aki átment más oldalamra, ám ott is Marvin-nak szólít.
(A legszebb mégis az, hogy a spirituálisabb oldalra egy jó darabig csak két megrögzött hitetlen járt velem beszélgetni. Béke volt. Tetszett, mert a világ is így volna rendben.)

No hát, úgy látszik, szinte mindenkinek korábban volt világos, mint nekem, hogy én Marvin vagyok, és kész.
Azonban időközben megszerettem a többi blogomat is. Ajjajj, most mi legyen? Hát megtartom azokat is! Az még nem tiszta, hogy ezután hogy gazdálkodom majd a gondolataimmal, és az eredetileg egy-, majd kétfelé szántakat hogyan osztom ezután háromfelé. Majd csak kialakul. Megkonferenciázom őket harmadmagammal, Kaktuszka úgyis azt mondta, hogy ennyien szinte már konferenciára is lehet menni :)

Mivel mindegyikhez külön "személyiséget" regisztráltam, utólag sajnos nem lehet egy profilba egyesíteni őket. Ezért most felsorolom, hogy "ki mindenki" vagyok még én. Így talán én is integrálódhatok végre :)

http://negyszogletu.blogspot.com

http://uveggyongyjatekos.blogspot.com

(Ez utóbbin Emberkert 2. címmel több is olvasható e témáról. )

Én mindenesetre összes oldalaimra várom a jószándékú olvasókat, válogasson ki-ki kedve szerint.
Tudatosított neurózissal, komplexusokkal, karbantartott depressziókkal és mániákkal, kezelhető függőségekkel és hasonló csacskaságokkal kérem ne kerüljön el senki! Vagyunk itt még néhányan.

A többieknek pedig üzenem: megcsókolhatják a szivárványszínű törcsimet!

Filmlista 1.

Azért egy, mert hátha később lesz időm többre is.
Na szóval, kínos már tényleg, hogy minden posztomban Trendo kap szerepet, de hát ez a labdát is ő dobta fel nekem. Istibizi, név szerint megszólított engem, tehát nem térhettem ki, ez érthető, nem? (Ha emiatt bukom meg a jövő heti négy vizsgámon, legfeljebb kifizettetem vele a tandíjat.:))


Kill Bill 1-2., Quentin Tarantino, 2003., amerikai

Ebben a filmben a látszólag szélsőséges végletek egyensúlyba kerülnek: fegyelmezett önmérséklet és szenvedélyes szerelem, melegszívű anyaság és gépies öldöklés, bosszú és megbocsátás, árulás és barátság, anyagiasság és spiritualitás...
"A Menyasszony (Uma Thurman) egykor hírhedt bérgyilkosnő volt, egy világklasszis női bérgyilkos-csapat tagja. Ám terhes lett és férjhez akart menni, de a főnök ezt nem hagyhatta. Az esküvője napján a csapat vezetője, Bill (David Carradine) mindenkit lemészárol. A Menyasszony utolsó szavaival tudatja Bill-lel, hogy várandós, és az ő gyerekét hordja szíve alatt. A nő nem hal bele a fejlövésbe, hanem ötévi kóma után véres bosszút esküszik főnöke és egykori csapattársai ellen. Senki nem tudhatja, mikor fog következni a listán. Csak egy biztos: Bill lesz az utolsó a sorban. " Ezt írja a Port.hu.
A történet zseniális, számos meglepő fordulattal sem keveredik ellentmondásba. A kivitelezés egy cseppet sem marad el mögötte, pénzben, ötletben és - bárha furcsa is, de - arányérzékben láthatóan nem szenvedtek hiányt az alkotók. Tarantino itt felvonultatja a B-kategóriás romantikus-, akció-, western- és kung-fu filmek paródiáit, mely műfajokat alapjáraton nem is kedvelek. A dolog pikantériája, hogy a kung-fu filmek egy részének épp az itt paródiát játszó David Carradine volt a főszereplője.
És ebben a filmben valahogy mindegyiket imádom! Szétnevettem magam, már amikor épp nem kellett az aberrált részletességgel megmutatott mészárlások miatt sikítva eltakarnom a szemem. Mind a kilenc alakommal! Ugyanis ennyiszer láttam - moziban. Külön szépsége a filmnek, hogy először véletlenül a második részt néztem meg, és úgy is volt értelme. Aztán még sokszor egybe a két részt... Nem tudom, emlékszik-e még valaki az egyik romkocsmában kialakított Szimpla (téli) Kertmozira? Itt gyakran egymás után vetítették, öt perc szünetet tartva a két rész között. Télen a gázmelegítőkkel fütött sátorból, horgászszékeken ülve lehetett kibámulni a vászonra.
Privát meggyőződésem egyébként, hogy Tarantino tényleg aberrált, de elég jól szublimál. Elvégre inkább filmbe fojtsa hajlamait, mint hogy a valóságban ki is élje őket.

Tudatlan tündérek, Ferzan Özpetek, 2001., francia-olasz

A Tudatlan tündérek bosszantóan avítt melodrámai fogással indít: a felsőközép osztálybeli, negyven év körüli Antonia (Margherita Bay) egy tragikus közúti balesetben elveszíti férjét. Majd egy festmény hátulján – amely eredetileg Massimo irodájában volt kifüggesztve – rejtélyes üzenetet talál a Tudatlan tündértől.
Az özvegy elsápadt a fájdalomtól, s innentől akár ráncolhatnánk is a homlokunkat. A szerető azonban nem a nagybani piacon kereskedő szőke, hanem Michele, a szép, ifjú férfiú (Stephano Accorsi)...
A történet során bepillantást nyerhetünk egy római bérház egymást támogató, egymással törődő lakóközösségének életébe is.
Özpetek emberi, reményt nyújtó filmjében a tudatlan tündérek megtanulják a leckét; egyebek mellett azt, hogy megeshet, legfőbb vetélytársunk az igaz lelki társunk.
Ez a második kedvenc filmem a rendezőtől, a Törökfürdőt (melyet a Kill Billhez képest szintén épp kilencszer láttam moziban) már lelőtte Trendo.

Fanny és Alexander, Ingmar Bergman, 1982., svéd-francia-német

A helyszín egy, a többitől semmiben sem különböző álmos, svéd kisváros. Fanny és Alexander 1907 karácsonya után elveszti édesapját, aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű színészdinasztia tagja volt. Anyjuk a gyászév letelte után férjhez megy egy lutheránus püspökhöz. A nő érzelmei elfedik mennyire embertelen a férfi világa. A gyönyörökkel teli életet felváltja a rideg szadizmus elszenvedése. Alexander élénk fantáziájában összekeveredik álom és valóság: megmérkőzik a püspökkel, de emlékétől nem szabadulhat. A kaotikus, vidám és kissé szabados életet élő, ugyanakkor transzcendenciától sem mentes nagy családba való visszatérés mégis valami feloldást, gyógyulást jelenthet.

A stafétabotot - addig is, amíg nem érek rá folytatni - ezennel átadom Tope-nak.

Nincs oly messze április ...

Vidám tavaszváró

... avagy kis magyar sci-fi. Orbán Viktor beszüntetné az Univerzumot. Ami májustól lehet akár reality is. Eme íráson talán, de a valóságon már kevésbé fogunk kacagni.
Akkor majd együtt mondhatjuk Trendo-val: "Megbéklyóz, lenyűgöz a nagy magyar semmi."

Parafrázis Kárpátiára

Akár erre. De írhatnék Kormoránt is. A többit megismerni se szeretném. A parafrázis legalább mulatságos.

Egy szöveg két oldala

Umberto Eco-nak megint igaza van! Mindenki a maga (tudati, érzelmi, szellemi) szintje, ill. élethelyzete szerint értelmezi a műalkotásokat, meg egyébként mindent.
Például ezt a Quimby-nótát alélt tömegek hallgatják szerelmes dalnak, noha Tibcsi állítólag az alkoholfüggőségről írt, valamikor az egyévnyi vidéki munkaterápia után. A tucatnyi feldolgozást tudomásom szerint mind nők éneklik, ami külön pikantériát ad ehhez a férfidalhoz. Hozzám ez a Lovasi által megálmodott, Csík Zenekartól előadott mezőségi csárdásos változat áll a legközelebb. Elő a táncos lábakkal! Ill. a táncos lelkekkel.

Disznóölés szavakban

Félnégy, klozet, mosdó, tea, mikádó, gumicsizma, kutya, kapunyitás, térvilágítás, haverok.

Malac, ezbazmegdekurvanagy, nemjönki, vigyázzonnanmajdén, holakötél, öntsdlevízzel, holakábító, mostszúrjad, addatálat, mégegyet, navégre.

Palack, perzselő, kapa, lapát, Pepe, tegyükfelarácsra, kurvanehézbazmeg, jöhetavíz, holakefe, majdénkaparom, elégfehérJózsikám, ittafüle.

Akkorigyunkegyet, megmégegyet, hasítodvagymajdén, holabárd, holafűrész, holamalac, belit kimossátok, nincsazapénz, kutyáké.

Akkoregészség, miezszilva, barackbazmeg, egészség.

Készavér, üljetekmárle, neállvaegyünk, ittakenyér.

Sonkamarad, lapockaszalámiba, nemdaráljuk, késselvágjuk, ilyetseláttammég, karajmarad, többikolbász, majdéndarálok, tokaszalonna abálóba, jóélesezakés, látomazujjadon, kötözdbebazmeg, egészség.

Miez, lócomb, minek, szaláminak, oszteztígyhogy, megfőzzük, micsoda, netörőggyvele, lapockafelitis, cukorminek, kellbele, nabazmeg.

Sütödazsírt, majdén, Lacisüsse, ittafakanál, Lacikámpirosra, netanítsálbazmeg, jóvanna, nemkellbeletej, tepertőtsüssél, nemtejbegrízez, többithurkába, áztasdbealbelet, másikfélétis, majdéngyúromakolbászt, egészség.

Miez, hurkatöltő, ilyetseláttammég, kölcsönbevan, ipari, aztlátom,
keményrehagymenjen, miez, lóbélteddle.

Borsmerrevan, nemkellbele, hogyhogy, mert nem, hátakkor, erőspaprika, zsemlyeminek, tüdőshurkába, ilyetseláttammég, namostlátol, egészség.

Sajtotmajdén, holaringa, micsoda, kétnyelűkés, jaez, borsotebbese, nabazmeg.

Kolbásztkarikába, vagyszálba, szálba, szalonnátebbesózzad, kolozsváritebbe, sonkátmajdén, szedjétekkiazabálót.

Holareceháj, hátezmi, cigánka, ilyetseláttammég, pedigjó, majdmeglátjuk, egészség.

Májashurka, véreshurka, tüdőshurka, svábhurkába pirítottzsemlét, nabazmeg, vastagbélbe, hogynézmánezki, netörőggyvele.

Fiúk, készapecsenye, csapassunkmárelőttebarackot, holakenyér, ittasavanyú, egykisbort, pogácsát, mikorleszkészakáposzta, rétesislesz, nabazmeg, bangladesbenmegéheznek, eriggyémá.

Zsírtabödönbe, kolbásztrúdra, hurkátkaréjba, sajtra téglákat, kiszúrkáltad, ezittenmegyfüstre, ezmegysózóba, miezalé, sonkapác, nemsózódelőtte, bennevanasó, készvagyunkemberek, egészségünkre.

Asztalhozemberek, holavécé, igyunkmárelőttekicsit, orjaleves, toroskáposzta, pecsenye, kishurkakiskolbász, almásrétes, kidurranokbazmeg, énis, csapassunkegykisbort.

Kóstolótnehogyitthagyd, hagyadmámiez, leszakadafüle, köszmégegyszer.


(Forrás: gőzöm sincs, én emailben kaptam)

Pajor Tamás fényei

Előre látott időszűkében e hónapban szinte csak az almáriumba eltett "konzervekkel" dolgozom. Ez a vízkereszti is ilyen:

Amikor sok évvel ezelőtt a Rocktérítőt láttam, rendre viszketett a tenyerem. Magam is deviánsnak kamasznak voltam titulálva, mégis úgy éreztem, szívesen "taknyán tenyerölném" ezt a nyegle, nagyképű srácot, természetesen tisztán csak nevelési célból.:)
A film végül egy átváltozás története lett, hogy sodródott be a vadul lázadó Neurotic frontembere a Hit Gyülekezetébe. Ennek lélektani háttere nem túl bonyolult: az elvakult és önpusztító lázadás egyfajta segítségkérés, és innen nem nehéz belekapaszkodni az első kinyújtott "kézbe".
Aztán vagy két évtized szünet. Nekem legalábbis, mert sose hallgattam Ámen-t, Vidám vasárnapot se néztem. 2005-ben a párom egy CD-vel jött haza, Pajor Tamás: Önök érték. A nappali szőnyegén kucorogva hallgattuk, ránk sötétedett, de újra és újra, a lendület és a többi dal átvitt bennünket a vallásos számokon is, 3,5 órán át, mire feleszméltünk, hogy már elmúlt tíz óra, és a kertszomszédok bizonyára aludnának.
Aztán azon lamentáltunk, hogy lehet, hogy valaki humoránál van, ennyire érzékeny, ennyire képben van a jelent, a múltat, az emberi természetet illetően, mégis Hites marad? Tippeltünk anyagi érdekre, meg hogy más szemében a szálkát is, sajátjában a deszkát sem, de igazán nem tudhatjuk. No hát, bizonyára ő meg tudja magyarázni magának.

Az elhagyott dolgok lelőhelye

Tope tanácsára írom e posztot. Ide fogom lejegyezni az elhagyott dolgaim lelőhelyét, aktuálisan növelve majd a listát. Így az archívumban majd mindig megnézhetem, ha keresek valamit.

Tehát a sor a milánói fülbevalóimmal kezdődik. Lelőhelyük: Tope konyhaszekrényének második fiókjában, a szintén otthagyott fogkefékkel - melyek azonban nem számítanak fontosnak - egy nejlonba csomagolva. Ha még idén arra járok, feltétlenül ott kell keresnem!

(Ez a poszt arra is jó, hogy jelezzem, januári 8 vizsgából fakadó elfoglaltságaim miatt kissé hátrébb lépek, és nagyon érdemben nem írok. Ha valami világrengető nem történik, legfeljebb egy-két előre bekészített konzerv kerül elő. Továbbiakról majd később. A kommenteket természetesen továbbra is kezelem.)

Beérkező kérések:
Itt jegyzem fel Kósza ifjúságát és a betörő által elvitt bicskáját. Saját kontómra fel merem ajánlani, hogy aki ezeket megtalálja, magas jutalomban részesül.
Trendo a józan eszét hiányolja. A becsületes megtaláló tartsa meg, vagy "Jobb hülyének lenni" jeligére adja le Tope kredencfiókjába.
Tope elvesztette az emlékezetét, ennél fogva nem emlékszik az elvesztett dolgaira sem. Aki ezt az emlékezetet megtalálja, ne tartsa magánál, feltétlenül adja le nevezett kredencfiókjába. Gazdája nagyon várja!
Dani még nem találja az ihletét és a szerelmét. Aki ezekbe botlik, kivételesen ne zsúfolja tovább Tope fiókját, inkább fáradjon Dani oldalára, és ott adja át!

"Különös szilveszter..."

Az elhíresült pogácsa

A nagy "buli", Tope pulcsijában virítok :)

Tope látott vendégül bennünket. Blog-függőségről beszélgettünk, melyben mindhárman érintve vagyunk, a leszokás módjairól, és egyéb csacskaságokról. Tévét csak éjfélkor kapcsoltunk, és kivételesen hátat fordítva hallgattuk a Himnuszt. Párom hintaszékben, ölében cica, lábánál kutya, én szintén háttal állva a készüléknek, hintáztattam őt. Ki tudja, talán jobban bejön, mint a merev vigyázzállásban éneklés. Persze nem vagyunk babonások egy csöppet sem! :)
Csöndes, barátságos és hangulatunknak megfelelő, rövid virrasztás volt. Majd egy nagyon jó kisugárzású szobában nyugovóra tértünk.
A képen látható fülbevalóimat azonban sajnos ottfelejtettük, a fogkeféinkkel együtt. A milánói fülbevaló hiányozni fog. Tope írta, hogy a konyhaszekrény második fiókjába tette őket egy nejlonba, és ne felejtsem el, mert ő el fogja. Hááát... lehet, hogy csak fél év múlva járunk arra ismét.

A pogácsa esete az információs társadalom tökéletes példája. Ugyanis még vendégségbe indulás előtt Trendo oldaláról tudtam meg, hogy Tope odaégette a pogácsát, előbb nevezett figyelemelterelő posztjai miatt. Igaz, mire én ehhez a bloghoz jutottam, addigra féltucatnyi ember a pórul járt pogikat csócsálta, legalábbis virtuálisan.
Sebaj Trendo, a közepét kirágtuk, és az jó volt! :)